november 13,hétfő,otthon

Mikor hazaértem,becsaptam magam mögött az ajtót,felvágtattam a lépcsőn és körülnéztem,anya hazalért-e már.Sehol nem találtam senkit.Oké,eddig mázlim volt.
Éppen itt ülök az íróasztalomnál,és Nicket keresem myvipen.Ó szuper,meg is van.Akkor fel is veszem msn-re,ki van írva a címe: nick-meyer@hotmail.com
Fent vannak a régi barátaim is.De nincs kedvem nekik írni,mert akkor hiányozni fognak.Ki is töröltem őket.Majd e-mailezek velük,akkor annyira nem lessz rossz.Mert elveszíteni sem akarom őket.
Na lássuk csak..fel is vettük Nick-et.Bejelentkezett!Uramisten!Nem írok neki..vagy írjak?Írt!

Nick: -Szia Mia!:D
Mia: -Hát szia Nick!:D Hogyhogy nem edzésen vagy még?
Nick: -Ja,ezen a hétfőn megbeszéltük a csapattal,hgy csak fél órát nyomunk. :D
Mia: -Aha.Biztos jól nyomjátok.xD
Nick: -Helyén van a humorod csajszi :D:D
Mia: -hehe
Nick: -Szóval,merre laksz?
Mia: -A South Grand-i kertvárosban.
Nick: -Nem mondod?Én is ott lakom.
Mia: -Na és melyik utcában?
Nick: -Cervantes.
Mia: -Hihetetlen!Én is!
Nick: -Milyen szám alatt?
Mia: -15
Nick: -9 :D
Mia: -Hát ez vicces.Eddig nem is tudtuk,hogy egy utcában lakunk.:D
Nick: -Igen.
-Őő..átmehetnék hozzátok?Csak megnézni a házatokat meg üdvözölni az új lakókat ;)

Micsoda?Nick Meyer ide akar jönni?Hát nyugodtan! :D

Mia: -Oké.Gyere csak. :D

Azonnal készülődnöm kell!Ki kell magam sminkelni,de nem túl feltűnően..és..anyu előtt úgy kell tűnjön mintha tényleg üdvözölni jött volna minket.Na meg még le kell dobnom a tesigöncöm...

november 13,hétfő,délután

A kozmetikus egyszerűen csodákra képes.Éppen a New Yorker egyik próbafülkéjében állok,és az arcomat,no meg a szőrmentes lábamat tanulmányozom,majd átvándorol a tekintetem a ruhámra,amire Biddy beszélt rá.Hát..elég csinosan áll.Igazán tetszik.Én mondjuk egyből a farmerokat és toppokat kezdtem el nézegetni,aztán Biddy rámutatott a szoknyákra.Hogy én szoknyát viseljek?Talán 1 évben egyszer,ha odakerül a sor hogy valami rendezvény van,de mostmár biztosan többször fogok.Egy rövid szoknya egy magassarkúval nagyon jól kiemeli a hosszú vékony lábaimat-legalábbis Biddy szerint.

Miután végignéztük az összes ruhát,és kiválasztottuk,melyiket visszük haza,fizettünk,majd távoztunk a boltból.Ránéztem az órámra.
Én: -Jó ég Biddy!Már 15:30 van!Fél óra alatt nem érek oda a focira!
Biddy: -Nyugimár!
-Hé!Taxi!
Én: -Ó!Remek ötlet!
Taxisofőr: -Hová lesz lányok?
Én: -Albert Einsten!De kérem,siessen!
Taxisofőr: -Oké,lányok!

Megérkeztünk kipattantam a taxiból.Biddy hazament azzal,én meg lerohantam a focipályára.Pont ma van a válogatás!Átvettem a tesigönceimet,aztán odafutottam a sor végére.

Az edző figyelmesen méregetett minket.
Edző: -Szóval,lányok,ti vagytok azok,akik szeretnétek benne lenni a csapatban igaz?Hát akkor lássunk egy kis bemelegítést,majd kettéoszlotok,és mindenki megmutathatja mit tud!

A New Yorki lányok,valószínűleg menőségből akarnak focira járni,mert mindenki tök béna volt.Az edző újra sorba állított minket.
Edzőbá: -Szóval,lányok!El is felejtettem bemutatkozni.Bocsánat, a nevem Jack Smith,de szólítsatok csak Edzőbának. ;)

Ezen mindenki jöt nevetett,de aztán feszülten figyeltük,kit hová sorolnak.

Edzőbá: -A kispadosok lettek: Lizzy Moore
Meg Young
Peggy Ainsworth

-Akik pályára léphetnek: Emmy Michael
Fanny Bay
Janet Bannes
Katharina Lenox
Leah Seresin
Margery Phelps
Nataline Murphy
Odilia Simmons
Rachel Thomas
Sandy Robert

-éééés a csapatkapitány: Mia Wentz
Én: -Hogy mi?Én lettem a csapatkapitány?Húha..Köszönöm!
Edzőbá: -Jólvan lányok mehettek!Kivéve Miát!Veled még beszélnem kell négyszemközt!
Én: -Rendben,hallgatom.
Edzőbá: -Mint látod,itt New Yorkban a lányok naggytöbbsége..na jó,az összes lány azért jár focira,hogy a fiúcsapatnál bevágódjanak,vagy pedig hogy menőzzenek.Te viszont nem ilyen vagy,te szívvel-lélekkel focizol.A Los Angelesiek évről-évre levernek bennünket.A te feladatot,hogy megszerettesd velük a focit,és remek csapatot faragj belőlük!Egyébként hol tanultál ilyen jól focizni?
Én: -Rendben,válallom a feladatot.Amúgy..hát..Angelesben. :D
Edzőbá: -Aha.Mostmár értem.Akkor remekül fel tudod majd őket készíteni.
Én: -Igen.
Edzőbá: -A meccs március 28.-án lesz,a fiúcsapat játéka után fogtok pályára kerülni.Most elmehetsz,mert jönnek a fiúk.
Én: -Oké,köszönöm!

Elkezdtem eszeveszettül rohanni befelé,hogy még anyu előtt hazaérjek.Szerencsére,hétfőn mindig hétig dolgozik,Az edzés pedig fél hétig tartott,úgyhogy nagyon kellett sietnem,amikor valakibe beleütköztem,és mindketten elvágódtunk.
Felnéztem,és megláttam őt.Nick Meyernek ütköztem neki.Gyorsan felállt,és a kezét nyújtotta.Ahogy megfogtam,észrevettem hogy elképesztően puha.
Nick: -Ó!Szia!Örülök,hogy összefutottunk!:D
Én: -Inkább összeütközésnek nevezném,de én is. :D
Nick: -Nick Meyer vagyok,szia!
Én: -Tudom. :D Vagyis..őő..én Mia Wentz.
Nick: -Új vagy a suliban?
Én: -Igen.Honnan gondoltad?
Nick: -Csak mert a fiú öltöző felé vetted az irányt.. hehe
Én: -Ó..hoppá..köszi a figyelmeztetést.
Edzőbá: -Nick!Gyere már csak a capatkapitányra várunk!
Nick: -Azonnal!
Én: -Csapatkapitány vagy?
Nick: -Igen.És te?
Én: -Ma én is az lettem.Az én feldatom formába hozni a lánycsapatot.Angelesből jöttem.
Nick: -Mostmár érthető,miért téged választott az Edzőbá.Ne tényleg mennem kell.Akkor szia!
Én: -Helló!

november 13,hétfő,fodrásznál

Éppen a hajamon dolgozik,egy kedves kinézetű nő.Nem is tudom..aztmondták sokat kell rajta alakítani.Na kíváncsi leszek,hogy ebből a barna szarkafészekből mit tudnak kihozni..
Biddy haján persze nem kell sokat alakítani.Gyönyörű,hosszú,fénylő fekete haja van.Szürke szeme.Nagyon okos,kissé tudálékos is.Nagyon segítőkész,és igazi divatszakértő,bevallása szerint.

Húha,pont most veszik le a fejemről a törölközőt.Kiderül milyen lett.És woilá!
Apám!El vagyok képedve!Oldalfrufrut vágtak nekem,a hajam rövidebb lett,és olyan selymes..olyan természetesen gyönyörű.Éppen most adnak a kezembe egy termékmintát,hogy milyen hajápolót használjak.
Fodrásznő: -Mit írsz olyan szorgalmasan?Talán házi feladat?
Én: -Ó nem.Napló.Szóval,nagyon köszönöm a hajvágást.Nagyon tetszik.

Fizettünk,majd kiléptünk a fodrászüzletből Biddyvel.
Biddy: -Mia!Egyszerűen szuper a hajad!
Én: -A tiéd is király lett!
Biddy: -Ugyan már,én csak levágattam az eltöredezett hajvégeimet,ami 2 centit jelent.Nincs semmi változás rajtam.Ellenben a te hajad jó irányba változott. ;)
Én: -Köszönöm,de a fodrász érdeme.És tényleg jó,hogy belerángattál.
-Most hová megyünk?
Biddy: -Kozmetikushoz.Gyantáztatunk és kitisztíttatjuk az arcunkat.
Én: -Hogy mi?
Biddy: -Gyere itt is vagyunk!
Én: -Hogynemár!
Biddy: -Nem bánod meg! ;)

november 13,hétfő,új suliban,ebédszünet

Hát,nem is annyira vészes ez az új suli.Az új osztálytársaim nagyon kedvesek,jól fogadtak.Csomót dumáltam már mindenkivel,tök jó fejek.Viszont azt nem értem,hogy miért nincs senki itt az ebédlőben.
Éppen nyílik az ajtó én meg reménykedve nézek arra,hátha az egyik osztálytársam jön be,és végre lesz kivel dumálnom.

Elakad a lélegzetem!!A világ legjóképűbb sráca lépett be az ebédlőbe!Istenem!Szőke hosszabb haja oldalra fésült,ragyogó kék szemébe pedig olyan jó belenézni.Laza,egyetemi kinézete van.Fekete farmert,zöld rövid ujjút,baseball sapkát és egy edzőcipőt visel.Kíváncsi vagyok hová fog leülni!Nem igaz!Tényleg ő a tökéletes pasi!A focicsapathoz ült le.Tehát focista.

Biddy: -Szia Mia!
Jacob: -Mia!Halihó!
Én: -Ó sziasztok!Bocsi,elbambultam.
Biddy: -Tudom mit néztél.-a fejével a Névtelen srácra mutatott.
Én: -Nem..tényleg,csak elbambultam.
Jacob: Nekünk nem adod be!
Biddy: -Szóval ő Nick Meyer.Focizik,és nagyon jó képű.
Én: -Azt vettem észre.
Biddy: -Igen.Hát azthiszem valamelyik kertvárosban lakik.
Én: -Nem véletlenül a South Grand-iben?
Biddy: -De!Abban.Ismered azt a kertvárost?
Én: -Ott lakom.
Jacob: -Na jó lányok,hozok kaját.
Én: -Szóval,focizik?
Biddy: -Igen.Ő az iskolai fiúcsapat kapitánya.
Én: -Tudod,én is szeretek focizni.
Biddy: -Komolyan?Szívesen ajánlom a láánycsapatunkat!
Én: -Majd utánanézek.Mikor tudok jelentkezni?
Biddy: -Ha jól tudom délután 4-kor lehet.
Én: -Hm..pedig kettőkor vége vannak az óráinknak.Akkor azthiszem várnom kell 2 órát.
Biddy: -Micsoda?Dehogyis!Addig elmegyünk vásárolni.Mit szólsz hozzá?
Én: -Hát nem is tudom..
Biddy: -És elmegyünk fodrászhoz is,meg kozmetikushoz.
Én: -Hát..ez nem igazán az én világom..
Biddy: -Nyugi csajszi jó lesz!

november 12,vasárnap reggel,új otthonunkban

Borzasztóan aludtam az este.Egész végig forgolódtam,és még mindig nem tudtam feldolgozni,hogy anya milyen gyorsan belement ebbe a dologba,és meg sem beszélte velem.Egy mukkot sem szólt róla,csak amikor beparkolt a házunk elé a taxi.Belerángatott,elvitt a barátaimhoz.Elég sok helyre kellett elvinnie,mert sok barátom van,akiktől feltétlenül el kellett búcsúznom.Elmagyaráztam nekik 5 perc alatt a helyzetet,majd szorosan átöleltem őket,és elmentem.Legjobban viszont akkor fájt a szívem,amikor a legjobb barátnőmtől kellett elbúcsúznom.Szinte ovis korunk óta a legjobb barátnők vagyunk,és most,a gimi 2. éve elején el kell válnunk.Hát mondhatom szép.

Hogy egy kis jó dologról is írjak már: A házunk elképesztő!
Tényleg New York egyik kertvárosába költöztünk.A szomszédok oltári kedvesek.Mindenki boldogan integetett nekünk ahogy végiggurultunk az utcán.Arra gondoltam,hogy majd valami pirinyó házat fogok megpillantani,egy elszigetelt helyen,mert ha már ennyi extra van ebben a nyereményben a ház részét tuti nem nagyolták el.De valakinek,aki kitalálta ezt a pályázatot nagyon sok pénze lehetett mert a házunk oltári!

Nagy,tágas kerttel van ellátva,aminek a hátuljában egy grillezősátor,egy égszínkék vizű medence,és egy focipálya foglal helyet!!Az első kertbe pedig a szivárvány minden színében pompázó virágokat,és bokrokat ültettek.A ház és a kerítés fehér,a fű üde zöld.Amint beléptem a kedves kis kapun rájöttem,hogy azért van valami jó is ebben a költözésben,mert egy zsemleszínű golden retriever kutya ugrott a nyakamba.Hátradöntött a napfény pásztázta zöld pázsitra,majd elkezdte nyalogatni az arcom.Amint engedte,hogy felkeljek megnéztem a nyakörvét.

Dodi.Szóval a kutya neve Dodi.Nem bántam volna,ha valami találóbbat kerestek volna,de megfelelt az is.
Anya kinyitotta a szintén hófehér ajtót,majd beléptünk a világ legotthonosabb házába.Egy előszobába értünk,amiből egy lépcső ment fel az emeletre.Először a földszinten néztünk szét.Balra volt a konyha,modern cuccokkal felszerelve.Jobbra a nappali egy kényelmes bőrkanapéval,és oltári nagy plazmával 5.1-es hangfalszettel.A lépcső mögött helyet foglalt még egy dolgozószoba,egy wc és egy festőszoba anyának.Mindenféle szobrokat,és virágokat tettek bele,hogy legyen mit lefestenie anyának.

Az emeleten jobbra foglalt helyet az én szobám,külön bejáratú fürdővel,balra pedig anya szobája,szintén külön fürdőszobával.

A szobámba nagyon szép bútorokat tettek,amik egyben modernek is voltak,de nem hideg hatásúak.Nagyon puha szőnyeget tettek a földre,szinte mintha felhőkön járnék.Megajándékoztak egy franciaággyal amin tök jót lehet ugrálni,mert nagyon ruganyos.És a szekrény egyik polcán észrevettem valamit: mini focilabda.Húha!Ezek aztán tudják mitől döglik a légy.

Nem szálltam el amiatt,mert ilyen szuper otthonunk lett,és valószínűleg nem kell többet nélkülöznünk.Nem érdekel.Oké,sokkal jobb így,hogy nem látom az asztalon a felszólításokat levél formájában,hogy fizessük be a villanyszámlát.Sokkal jobb érzés,de ettől én nem leszek ilyen nyafogós picsa,akiket csak a plázázás,és a legdrágább és legdivatosabb cuccok dobnak csak fel.Mivel nem szeretem a divatot.Vagyis oké,adok magamra mert azért érdekel hogy hogy nézek ki,mint minden normálist lányt,de nem ez az életformám.Inkább felveszek egy büdös mezt,és kimegyek focizni. ;)

november 11,szombat délután kocsiban

Nem hiszem el!Nem akarok elköltözni!Kicsit sem!De muszály itthagynom Los Angelest,és átköltözni New York-ba..Miért?Miért kínoz anya?Valaki mondja már meg!

Most is idenyomta a kezembe ezt a naplót,hogy írjak abba és higgadjak le.De képtelen vagyok lehiggadni.Most kellett elbúcsúznom a barátaimtól 10 perc alatt,majd be kellett ülnöm egy taxiba és most hurcolnak egy teljesen ismeretlen város,teljesen ismeretlen házába.És arra kérnek,hogy éljek ott.

Bizonyára anya nem merte hamarabb bejelenteni.Tudta,hogy mennyire szeretem Los Angelest és félt,hogyha bejelenti,hogy elköltözünk akkor világgá megyek.

Szóval anya festő,és az egyik tájképe olyan mértékben szemet kápráztatóan gyönyörű lett,hogy megnyert egy pályázatot,aminek a fődíja ez volt:

-Két hónappal ezelőtt épült,tágas galéria
-3 személyre szabott kertes ház New York egyik kertvárosában
-Egy BMW

Anyának természetesen mind nagyon megfelelt.
Most hátrafodrul hozzám,és nézi,ahogy írok.Lehet hogy hozzám akarna szólni..

Anya: -Mia,drágám.Meg kell értened,hogy ez egy kihagyhatatlan ajánlat,és neked is sokkal jobb lesz New Yorkban.Gondolj csak arra,hogy New Yorkban nagy hangsúlyt fektetnek a divatra.
Én: -Micsoda?Anya!Tudod hogy sportos lány vagyok,nem érdekel a divat,és élek-halok a fociért!Hogy kérheted hogy nyugodjak meg amikor kényszerítettél hogy hagyjam ott szeretett barátaimat,a kedves kis házunkat a 20.-on,és így még a focicsapatból is ki kellett lépnem.Történetesen 2 hónap múlva lett volna egy meccsünk,amire már fél éve készülünk.
Anya: -Neked is jobb lesz így!Hidd el!Itt is beléphetsz a focicsapatba,és itt is lesznek meccsek!Végre megoldódnak a gondjaink,lesz rendes állásom,és gyönyörű környékre költözünk!Nem kell buszoznod többet,mert kocsival el tudlak vinni bárhová,és még az is lehet,hogy te is kapsz valami alsóbbrendű autót.Ennyi indok nem elég,hogy elfeledd végre Angelest?
Én: -Képzeld nem!És nem is lesz elég soha!