2009. augusztus 12., szerda

november 15,edzés előtt az öltözőbe

Mindent előkészítettem.Egész éjszaka úton voltam.Ismerek már egy pár üzletet,amik éjszaka is működnek.Elvittem a varrónőhöz a ruhákat úgymond átalakításra.És,valahogy rózsaszínre is csinálták őket.Vettem strasszokat,meg új cipőket.Ez edzőbá adott az iskolai keretből.A suliban a pad alatt ragasztgattam a mezeket.Persze közbe vigyáznom kellett,nehogy a szúrós szemek,amit a hátamba fúródtak,nehogy kilessék..Végül itt vagyok egy nagy halom ruha között,és a padokra teszem őket.Már jönnek is..Most abbahagyom az írást,és elbújok,hogy ne lássanak.
Egy levelet hagytam nekik:

"Sziasztok!
A mai edzés elmarad.Remélem örültök neki,mehettek bárhová.A mezeket azért nézzétek meg.Egy kis kedvesség.Remélem értékelitek,és meglátjátok e mögött a jó szándékomat.
Mia"

Nataline: -Ó ez annyira aranyos!Nézzétek!Biztosan egész éjszaka ezen dolgozott.
Sandy: -Tök hülyék voltunk.Ha ennyit megtesz értünk,biztos nem fog játszani a Los Angelesieknek..
Rachel: -Tuti!És tudjátok mit?Nick nem is annyira jó pasi!..és..nagyon rendes Mia.Nem haragudhatunk rá emiatt.

Én: -Lányok!Én is nagyon sajnálom.Bocsánat..
Odilia: -Még te kérsz bocsánatot..amikor kezdettől fogva csak jót akartál,és kedves voltál velünk..
Én: -Akkor is bocsánat. :D
Margery: -Nagyon sajnáljuk.Lányok!Egy közös ölelést! ;)

november 14,kedd,otthon

Anyu: -Jajj kicsim,ne vedd már annyira a szívedre!Ha eltelik egy kis idő,biztosan megkedvelnek.
Én: -De anyu!Ha esélyt sem adnak,szerinted hogy fogom megkedveltetni magam velük?
Anyu: -Légy hozzájuk kedves.
Én: -De hogyan?Ne futtassak velük olyan sokat?
Anyu: -Nem egészen erre gondoltam.Ugye ezek a New Yorki lányok szeretnek öltözködni?
Én: -Úgy vettem észre.
Anyu: -Egy focimez viszont nem annyira divatos,ugyebár?
Én: -Nos,hát nem annyira.De ennek mi köze van a kedvességemhez,meg ahhoz hogy utálnak?
Anyu: -Esetleg megváltoztathatnád a mezeket.
Én: -Ó.És mégis hogy?Tűsarkút adjak hozzá,vagy mi?
Anyu: -Ne hülyéskedj!Például a nevek a hátulján,meg a számok..ne legyenek olyan unalmasak..legyen görbe írás..vagy például a mez ne legyen olyan bő,hanem kicsit divatosabb mégis szellőző.Lehetne rózsaszín a színetek.Tehetnél néhány strasszt a mezekre,vagy a cipőkre..
Én: -Ez megengedett szerinted?Itt komoly szabályok vannak anyu!
Anyu: -Oké.Én nem vagyok ebbe jártas,de kérdezd meg az edződet.
Én: -Remek ötlet!Jajj anyu annyira imádlak!

Kikerestem az edző számát,és már hívtam is.Három kicsengés után beleszólt a már jól ismert rekedtes hang.

Én: -Jónapot Edzőbá!Mia vagyok!
Edzőbá: -Ó Mia!Örülök,hogy hívtál.Hogy ment az edzés?Bírtál velük?
Én: -Nemigazán.Utálnak.
Edzőbá: -És miért?
Én: -Hát Nick miatt is..meg mert Angelesből jöttem,és félnek,hogy nekik fogok játszani..
Edzőbá: -Óóó..nagyon sajnálom.Majd idővel megkedvelnek.
Én: -Lenne is egy tervem.A mezeken mennyit lehet változtatni?
Edzőbá: -Elég komolyan meg van szabva.Mégis,mit szeretnél rajta változtatni..
Én: -Egy kicsit az alakot,a színt a formát,és pár csillogó strasszt..
Edzőbá: -Az még belefér.De mi a terved Mia?
Én: -Majd meglátja,Edzőbá!Viszlát!
Edzőbá: -Szerbusz!

2009. augusztus 8., szombat

november 14,kedd,edzés után az öltözőben

Eléggé magam alatt vagyok.Amint vége lett a tanításnak hazasiettem,megebédeltem,majd visszajöttem biciklivel az edzésre.Mára nem terveztem sok mindent,meg szerettem volna ismerni a lányokat.Csak 5 kör futás lett volna,szlalomozás,meg 50 fekvőtámasz.A többi időben csak beszélgetni szerettem volna velük.De sajnos nem így alakult.
Otthon már átöltöztem,hogy haladhassunk.A lányok az öltözőben voltak,és éppen az új mezüket vették fel,amit az edző küldött.Rám is várt egy,tehát át kellett vennem azt.Elkezdtem a beszédecskémet,amit irodalom órán találtam ki.

Én: -Sziasztok csajok!Mint tudjátok..
Fanny: -Hol az edzőnk?
Én: -Mint tudjátok én hekyettesítem az edzőtöket.
Sandy: -Mivan?Te csak a csapatkapitány vagy.
Én: -De most az én feladatom lett,hogy kiszuperáljalak titeket márciusig.
Margery: -Igen.Szarul focizunk.És?Csak a fiúcsapat miatt csináltuk!
Én: -Én majd megszerettetem veletek a focit! ;)
Nataline: -Hogy te?Azthiszed idejössz Angelesből,kitúrsz minket a helyünkről,átveszed az irányítást,megszerzed a suli legjobb pasiját magadnak,ezzel elhalászod az én orrom elől,majd itt elkezdesz velünk jópofizni?
Én: -Nagyon sajnálom.De miért keveritek bele Nick-et?Szeretjük egymást,miért nem lehet elfogadni?És én tényleg csak minden jószándékkal jöttem ide.
Odilia: -Hát a lányokkal mi nem így látjuk.
Rachel: -Na igen!Úgysem tudjuk legyőzni az Angelesieket.Te meg biztos nekik fogsz játszani!
Én: -Hogy gondoljátok ezt rólam?Még cska nem is ismertek..
Leah: -Haggyuk már ezt.Mondd mit csináljunk,aztán hagy húzzuk haza a csíkot.
Én: -Hát jó.Én megpróbáltam,nem ment.Amúgy,csak hogy tudjátok:Mára nem terveztem semmitse nagyon,csak egy laza edzést,egész végig beszégethettünk volna,hogy megismerjük egymást.De ha ti így,énis így.Megváltoztatom az edzéstervet!
Kath: -Na halljuk hát!
Én: -20 kör futás!200 fekvőtámasz!20 kör szalomozás,labdapasszolgatás!

Mindenki tátott szájjal kivénszorgott a pályára.

Janet: -Ennyit még az edző sem adott! :@

Ez volt a legtöbb amit odavágtak nekem,aztán végigcsinálták az egészet.Annyira túlhajtották magukat,mint még soha.Fáradtan öltözködtek.Bementem hozzájuk.

Én: -Nos lányok,elég volt?
Emmy: -Te szemét!Hogy emrtél ennyi feladatot adni?
Én: -Próbáltam kedves lenni.Sajnálom.
Janet: -Sajnálhatod is!

Ezek után egytől eggyig mind kiviharzott az öltözőből.

Nick: -Édesem!A lányok régen elmentek,hogyhogy ittvagy?

Felugrottam,Nick nyakába borultam,majd elkezdtem sírni.

Nick: -Kicsim mi történt?
Én: -Utálnak.Esélyt sem adtak hogy megismerjenek.Kedves voltam,de egyből ellenem fordultak.Miattad is,mert én és te járunk,és így elvettelek tőlük,a legjobb pasit a suliból.
Nick: -Ugyanmár kicsim!Amúgy sem bírom őket.Ez nem a te hibád!Ezt csaka z elején fogják csinálni.Utána meglátják majd milyen jófej,rendes,kedves,eszméletlen vagy.
Én: -Ennek esélyét sem látom.De nagyon kedves vagy.
Nick: -Most gyere!Kint vártalak,aztán úgydöntöttem,hogy beszökök.
Én: -Miért vártál?
Nick: -Hazaviszlek.
Én: -Mivel?
Nick: -Hát a kocsimmal. :D

2009. augusztus 7., péntek

november 14,kedd,ebédszünet

Ma edzés lesz.Egyáltalán nincs kedvem elmenni.Főleg,hogy rám van bízva az egész csapat,és rendbe kell szednem őket..őő..meddig is..ja igen,március 28-ig..Hát mit is mondjak,nem lesz könnyű.De azthiszem,megvan a taktikám.Az edző már nem is lesz ott.Aztmondta,szerinte jobb lesz ha teljesen rám bízza a csajokat.Marhajó.Inkább elmennék találkozni Nick-kel valahová.

Nick: -Héhahó!Ott lent!Te naplóslány!

Nick áll az asztalunk mellett.Itt ülünk Jacobbal és Biddyvel.Ők nagyban vitatkoznak a vega kajákról,én meg Nickről írok.Olyan aranyos ahogy itt áll.Kitárja a karját,egy nagy ölelést várva.Azonnal felugrok hozzá,és megszorítjuk egymást.

Én: -Szia Nick Kicsim!:D
Nick: -Hallottam,milyen feladatot kaptál..
Én: -Milyen feladatot?
Nick: -Rendbe kell hoznod a lánycsapatot..
Én: -Ja igen..hát..
Biddy: -Tnyleg Mia,még nem is mesélted el mi volt tegnap.
Én: -Majd elmondom Biddy.
Jacob: -Oké.
Nick: -Szóval,sok sikert hozzá Édesem.
Én: -Köszönöm.Nem ülsz ide hozzánk?
Nick: -Igazából éppen oda akartalak hívni a mi asztalunkhoz,de tudod mit?Osszuk be a napokat..ma én ülök itt,holnap meg majd te ott.
Én: -Oké.Szóval Ő itt Biddy Lutz,a legjobb barátnőm,Ő pedig Jacob Lautner,a legjobb haverom.Srácok,Ő itt a barátom,Nick Meyer.
Biddy: -Ó szia Nick!Mia egyből belédzúgott amint meglátott.
Én: -Biddy!!
Nick: -Semmi baj.

Átfogta a derekam,és nyomott egy puszit a számra.Olyan finom ajkai vannak. ::

Nick: -Helló Jacob!
Jacob: -Helló!

Kezet fogtak.Jacob kicsit vonakodott,mert mesélte,hogy nem kedveli az ilyen beképzelt srácokat,de amint elkezdtek beszélgetni rájött,hogy Nick nem az,sőt,alig van EGOja. :D
Biddy teljesen el van olvadva.Elvarázsolva kérdezgeti Nick-et a tegnap esti randinkat illetően.
Nick átkarol engem.Igaz,így alig tudok írni,mert kissé leszorítja a kezem,de valahogy sikerül.De minek is írok tovább?Hiszen itt ül a két legjobb barát,és a világ legjobb pasija velem. :D

2009. augusztus 5., szerda

november 13,hétfő,este 24:36

Ez az este után,egyszerűen képtelenség aludni.Nick tényleg átjött.Minden simán ment,megmutattam neki a házat,és a kertet.Teljesen elámult,amikor meglátta a focipályámat. :D
Játszottunk egy-egy ellen.Döntetlen lett,de persze hagyta magát.Eszméletlenül jól focizik.A végén pedig,amikor már nagyon melege volt,levette a felsőjét. :D

Utána felmentünk a szobámba,ittunk egy kis limonádét,majd az erkélyről átmásztunk arra a nagy tölgyfára.Nagyon jól elbeszélgettünk.Fel sem fogtam mi történt.Csak ültünk ott ketten.Éppen a nagy nevetésemet halgattattam el,amit ő okozott az egyik viccével.Pár pillanatig csnedben ültünk egymás mellett,és néztük a teliholdat,ami szépen ragyogott.Nick felém fordult.

Nick: -Mia.Ősntén bevallom,ogy nagyon jól érzem magam veled.
Mia: -Hát én is veled,Nick.
Nick: -Arra gondoltam..hogy esetleg..
Mia: -Igen? - randira fog hívni!-gondoltam.
Nick: -Inkább haggyuk.

Közelebb hajolt hozzám,majd olyan gyengéden csókolt meg,hogy azthittem ott esek le a fáról.Aztán csak átkarolt,és együtt néztük a csillogó holdat.Végül én törtem meg a csendet.

Mia: -Nick,mostmár igazán elmondhatod,amit szerettél volna.
Nick: -Egy randira akartalak hívni,de a mai randinál nem lehet jobb.

Mia: -Azért,majd én is átmehetek hozzátok?
Nick: -Természetesen,Kicsim.
Mia: -Kicsim.Ez nap volt életm legszebb napja.
Nick: -Akárcsak nekem.Szeretlek!
Mia: -Én jobban! :D

Mostantól Nick és én egy pár vagyunk.Jupíííí!