november 14,kedd,otthon

Anyu: -Jajj kicsim,ne vedd már annyira a szívedre!Ha eltelik egy kis idő,biztosan megkedvelnek.
Én: -De anyu!Ha esélyt sem adnak,szerinted hogy fogom megkedveltetni magam velük?
Anyu: -Légy hozzájuk kedves.
Én: -De hogyan?Ne futtassak velük olyan sokat?
Anyu: -Nem egészen erre gondoltam.Ugye ezek a New Yorki lányok szeretnek öltözködni?
Én: -Úgy vettem észre.
Anyu: -Egy focimez viszont nem annyira divatos,ugyebár?
Én: -Nos,hát nem annyira.De ennek mi köze van a kedvességemhez,meg ahhoz hogy utálnak?
Anyu: -Esetleg megváltoztathatnád a mezeket.
Én: -Ó.És mégis hogy?Tűsarkút adjak hozzá,vagy mi?
Anyu: -Ne hülyéskedj!Például a nevek a hátulján,meg a számok..ne legyenek olyan unalmasak..legyen görbe írás..vagy például a mez ne legyen olyan bő,hanem kicsit divatosabb mégis szellőző.Lehetne rózsaszín a színetek.Tehetnél néhány strasszt a mezekre,vagy a cipőkre..
Én: -Ez megengedett szerinted?Itt komoly szabályok vannak anyu!
Anyu: -Oké.Én nem vagyok ebbe jártas,de kérdezd meg az edződet.
Én: -Remek ötlet!Jajj anyu annyira imádlak!

Kikerestem az edző számát,és már hívtam is.Három kicsengés után beleszólt a már jól ismert rekedtes hang.

Én: -Jónapot Edzőbá!Mia vagyok!
Edzőbá: -Ó Mia!Örülök,hogy hívtál.Hogy ment az edzés?Bírtál velük?
Én: -Nemigazán.Utálnak.
Edzőbá: -És miért?
Én: -Hát Nick miatt is..meg mert Angelesből jöttem,és félnek,hogy nekik fogok játszani..
Edzőbá: -Óóó..nagyon sajnálom.Majd idővel megkedvelnek.
Én: -Lenne is egy tervem.A mezeken mennyit lehet változtatni?
Edzőbá: -Elég komolyan meg van szabva.Mégis,mit szeretnél rajta változtatni..
Én: -Egy kicsit az alakot,a színt a formát,és pár csillogó strasszt..
Edzőbá: -Az még belefér.De mi a terved Mia?
Én: -Majd meglátja,Edzőbá!Viszlát!
Edzőbá: -Szerbusz!